Hagytam picit leülepedni a dolgokat… Mégis, még mindig teljesen az est hatása alatt vagyok. Az utóbbi 1 év egy igen nehéz időszaka volt az életemnek és tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy valaha is „újra talpra fogok állni”. Egy biztos: a TI szeretetek és támogatásotok nélkül ez az este sosem valósulhatott volna meg! Mit tanultam? Azt, hogy nagyot álmodni igenis szabad, de nem elég csak ábrándozni esténként, néha ki is kell lépni abból a bizonyos komfortzónából, és a tettek mezejére lépni! Merni kérni és megtanulni örömmel elfogadni a segítséget. Sokan ezt nehezen teszik meg, félnek kérni, elfogadni, mert nem érzik magukat szerethetőnek. Talán én is így voltam ezzel…
Majd eljött az én pillanatom. Az a pillanat, amikor épp sminkeltek és én behunyt szemmel hallgattam a nyüzsgést, ahogy érkeznek a fellépők, a barátok, a család, a vendégek. Csak jöttek és jöttek az emberek, a szervezők pakolásztak, a hangmérnök izzította a keverőt, hozták a ruháimat, forgott a kamera és minden vendégművész pirosba öltözött a kedvemért. Olyan energiák voltak azon az estén, amikre tényleg nincsenek szavak, egyszerűen leírhatatlan az az érzés, ami még most is bennem van.

Talán akkor este tudatosult számomra, hogy tényleg szerethető vagyok, hiszen mindenki az én kedvemért jött el a Daniela Dalaira. És tudom, hogy a kis BFF-em, Dorina Szlovák – aki már sajnos csak fentről figyel minket – is kivette a részét a feladatokból ezen a nagy napon, ugyanis egy olyan dal lett a kedvencem, ami halála előtt az ő kedvence is volt. Én ezt csak utólag tudtam meg, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az Az én rózsámat Ő küldte nekünk, és aznap este csakis neki szólt! ❤

Rengeteg csodás pillanat volt vasárnap… Amikor Tálos Mariann rólam beszélt és őszintén küzdöttem, hogy ne bőgjem el magam már a show elején. Amikor életemben először profi táncosok táncoltak az énekem alatt. Amikor a dalokat a családomnak és a barátaimnak énekelhettem. Amikor a francia dal alatt Anna jelnyelven fordított, pont, mint a filmben. Amikor felköszöntöttük közösen a 78 éves Nagyikámat és szem nem maradt szárazon. Amikor Szandra táncával olyan pezsgő hangulatot varázsolt körénk, hogy rám is átragadt a boogie-zhatnék. 😀 Amikor Richárd és Luca a laptop mögül bátorított mikor a fáradtságtól már nem azok a hangok jöttek ki a torkomon, amikre számítottam. Amikor Anitaval felszántottuk a színpadot, Attilaval elénekeltük a saját dalát, Tamással megosztottuk a „Klaudiás-sztorit”, vagy mikor Tomi énekelt és úgy éreztem magam, mint egy rajongó tinilány, aki épp egy Backstreet Boys koncerten van. 😀 S mikor megszólalt mögöttem a profi zenekar, Dániel, Tibor és Erzsi… Hát, azt érzést sosem fogom elfelejteni, ahogy a minden dal után feldördülő vastapsot sem…

Köszönöm Nektek!!!

Idén nem tartottam szülinapot, de azt hiszem, hogy nem is volt rá szükség. Ezen az estén méltóképp megünnepelhettem, hogy 30 éve a Földön vagyok és NEKTEK énekelhetek!