Immáron 6. alkalommal látogattam el a Sziget Fesztiválra, de most volt alkalmam először nem dolgozóként, hanem vendégként részt venni rajta. Az előtte való 5 évben az akkor Ability Parknak, ma már XS-nek hívott részlegen dolgoztam, mint animátor, de idén először léphettem át úgy a Sziget kapuját, mint vlogger.

Annak idején nem voltam sem fesztiválozós, sem pedig egy koncertre járó típus, inkább a „diszkópatkány” kategóriába sorolnám magam. 😀 Mégis, ahogy először beleszippantottam a Sziget nyújtotta szabadság levegőjébe, egyből tudtam, hogy itt és most elvesztem: innentől már nincs megállás. 😉 A fesztiválok nagyon megosztók: vagy azonnal beránt magába a gépezet, vagy irtó messzire hajít. Mivel én az előbbi réteget képviselem, ezért aztán rendszeres fesztiválozó vált belőlem. Annak ellenére mentem szüntelenül és hűségesen, hogy napi 9 órákat dolgoztunk a 40 fokban, majd hullafáradtan, egy gyors tusolás után – ami után 3 percre rá ismét leizzadva – indultunk bulizni, hogy másnap kezdhessük az egész mókuskerekezést elölről. Mégis nyomtuk, mert vitt minket a társaság, a hangulat, a mindenhol mosolygó, éneklő, táncoló emberek, a nyüzsgő tömeg, azaz a „Sziget életérzés”, amit csak az ismerhet, aki már átélte.

A Sziget az a hely, aminek a közepén ha elkezdesz hangosan énekelni egy számot, 5 percen belül az egész „fesztiválköztársaság” veled énekli majd, és egy időre még a szimfonikus zenekar is becsatlakozik. 😀

De most mindezt a tapasztalást nézzük kicsit más szemszögből: kerekesszékben ülve. Az Ability Parkban a különböző sérültséggel élők mindennapjaiba nyújtottunk betekintést, azaz „érzékenyítettük” a Sziget-lakókat különböző játékos feladatokkal.  Volt többek között vak-labirintus, jelnyelv tanulás és kerekesszékes akadálypálya is; utóbbit felügyeltük mi. Viszont hőségben, 8 óra munka után már a munkaterület és a mobil wc közötti távot is olyan nehéz volt megtenni a földúton, hogy el sem tudom képzelni, mennyi energiánk lehetett még utána lezuhanyozni, átcaplatni a tömegen, csapatni hajnalig, majd bemászni a sátorba. De volt.

Pedig ott aztán minden „nyalánkság” előfordult, amit egy kerekesszékes a pokolba kíván: murva, földút, kiálló faág biz-baszok, domb, kő, de még homok is, mert azért kell a „beach hangulat”. De mi csak kitartóan róttuk a kilométereket, hiába volt számunkra inkább egy túlélőtábor az egész Sziget, mint sem egy fesztivál.

Mégis, valamit tudhatnak a szervezők, ha ezek ellenére is még mindig kijárunk, nem? Bizony, tudnak, mégpedig nagy ütemben fejlődni. Eleinte csak az akadálymentes kempingben raktak le méhsejteket, hogy közlekedni tudjunk, idén már több helyen is láttam. Egészen elképedve, boldog vigyorral az arcomon konstatáltam, hogy “Nahát, itt is egy rámpa, itt is egy „mozgi” wc”!

Nem azt mondom, hogy nincs még hova fejlődni, azt mindig lehet. De legalább igyekeznek. Ami szerintem nagy változás és fantasztikus:

  • Hogy most már olyan helyeken is van rámpa (például VIP), ahol eddig nem volt.
  • Az emelvény biztonságos helyen helyezkedik el, mellette mosdóval, így kényelmesen élvezhetjük a koncertet.
  • A kerekesszékes emelvény mellett idén egy, a kisgyerekes családok számára felállított emelvénnyel is készültek a szervezők, hogy az aprónép is biztonságos helyről hallgathassa kedvence dalait.
  • A Sláger színpad elé, ahol eddig homok volt, most rámpa vezetett.
  • A Luminárium szintén akadálymentes, plusz ide, illetve az óriáskerékhez is soron kívül beengedtek.
  • A beléptetésnél szintén soron kívül fogadtak.
  • Egyre több helyen van mozgássérült mobil mosdó, amiben végre nem illetéktelenek pislantanak – azaz a látogatók tekintettel vannak ránk, kerekesszékesekre -. 😀 Ez ugyan alap, de sajnos nem volt mindig így.
  • Bármikor/bármit kérdeztünk, érdeklődtünk a biztonsági szolgálattól, mindig készséggel és nagy kedvességgel álltak rendelkezésünkre.

Ami szerintem még javításra szorul:

  • A Cirkuszt és a Vurslit sajnos nem tudtam megnézni a terepviszonyok miatt (fű és murva).
  • Még több wc-t plíz! Lehet, hogy én vagyok a béna, de még mindig csak 1-2-őt találtam.
  • Legyen „mozgi mosdó” a VIP-ben, mert ez nagyon rossz, hogy ki- be kell járkálni, ha épp pisilni szeretnénk (sörivás esetén ez több alkalom, mint amit el tudsz képzelni :D).

Tudom, hogy a környezeti adottságokon nem tudnak feltétlenül változtatni, ám ami tőlük telik, azt megteszik, így évről évre egyre színvonalasabb és élvezhetőbb a Sziget Fesztivál, még ha vannak szépséghibái is. Minek és kinek nincsenek?

Számomra egy az igazán fontos: hogy a Sziget nevéhez méltó legyen, és szabadnak érezhessük magunkat ez alatt az egy hét alatt. Akár kerekesszékben, akár anélkül.