Azt mondják ne vágyakozzunk a múlt után, de ne aggódjunk túlzottan a jövő miatt sem. Éljünk a pillanatnak, a mostnak. Azért nem olyan egyszerű ez. Hiszen hiába szép a most is, ha az emlékek nem fakulnak, sőt, az idő teltével csak még színesebbé válnak. Megannyi lélegzetelállító momemtum volt már az életemben. Olyanok, amelyekről én magam sem hittem volna, hogy megtörténhetnek velem.

Szalagavató – Lánytánc (2010)
Szalagavató – Keringő (2010)
  • Amikor beteljesült egy reménytelennek hitt szerelem.
  • Amikor megvalósult egy régóta dédelgetett álom.
  • Amikor rám talált egy őszinte barátság.

Ám minden mozdul, változik, ez tart minket életben, ettől igazi körforgás az életünk.

Mégis… ha visszarepülhetnék az időben, az én napom így nézne ki.

6:00 – Csörög a vekker, lenyomom. Nehezen kelek. Sosem volt erősségem a korai ébredés, így hát, mint minden reggel, most is visszafekszem picit.

6:30 – Megszólal Lady Gaga – Just dance című száma. A kedvencem akkoriban, mindig jó kedvre derülök tőle. Valaki hív. Hát persze! A srácok. A barátnőm szól bele a telefonba, hogy keljek már fel, mert nem marad idő a reggeli cigikávéra. A háttérből hallom a többiek vidám csivitelését, majd egy emberként kiáltanak a kagylóba: „Ébredj már Jancsika, várunk!”. János a becenevem, de hagyjuk, hogy miért, a gimiben már semmin nem lepődik meg az ember. 😀

7:00 – Felöltözöm az üres koli szobámban, hárman lakunk itt, de a többiek már lent vannak az udvaron. Fogat mosok, sminkelek és hajat készítek, ez a kedvenc rituálém reggelente. S habár utálok korán kelni, a kis bandánkra gondolva mindig boldog mosoly kúszik az arcomra.

7:30 – Lent vagyok már a többiekkel, ülünk a törzshelyünkön csapatba verődve, vagyunk vagy 8-10-en. A „híres zöld pad”, ahová mindig letelepszünk szaftos pletykák, felhőtlen nevetések és a bánat könnyeinek színhelye, ahogy itt születnek az életreszóló barátságok és a mindent elsöprő szerelmek is. A ma reggel sem szűkölködik a drámai pillanatokban: előkerülnek úgy a gondok, ahogy a belső poénok és egymás cikizése is. A színes kijelzős Alcatelből szól a zene, miközben olyan átéléssel fújjuk ki szánkból a cigarettafüstöt, mintha attól sokkal felnőttebbek lehetnénk…

8:00 – Elkezdődnek a végeláthatatlannak tűnő tanórák, természetesen egész délelőtt az óraközi szüneteket várjuk, hogy ismét együtt bandázhassunk. Néha bepofátlankodunk egymás osztályába, olyan is volt, hogy Bolondok napján például szerepet cseréltünk a barátnőmmel. Az órák csigalassúsággal telnek, de azért próbálom elütni az időt a padtársammal való, füzetbe írogatott levelezéssel.

12:00 – Ebédszünet! Végre. 😀

13:30 – Vége a rémálomnak, kezdődhet a buli! Gyülekező a zöld padnál. Órákig beszélgetünk.

  • Körbenézek és látom a srácot, aki az egykori párom volt: szorosan magához ölel. Akkor még nem tudom, hogy bimbódzó szerelmünkből egy majdnem 8 évig tartó párkapcsolat, közös albérlet, kutya, megannyi csodás emlék, de végül elválás lesz.
  • Ránézek a legjobb barátnőmre: cinkosan rám kacsint. Akkor még nem tudom, hogy kevesebb, mint 8 év múlva már sajnos nem lesz köztünk.
  • Összenevetek egy fiú haverommal: épp engem figuráz ki. Akkor még nem tudom, hogy vele a jövőben úgy összeveszünk, hogy örökre kilépünk majd egymás életéből.

Megölelem a többieket is, hogy ez a pillanat sose illanhasson el. Akkor még nem tudom, hogy 10 év múlva már mindegyikünk szét lesz széledve a világban. De a most most van és én végre azt érzem: tartozom valahová…