A csaj-összetartás ereje leginkább a női mosdókban rejlik. Olyasmi ez, mint a Titkok Kamrája: nyilvánvaló, hogy oda is a klotyón át vezet az út. Ahhoz pedig, hogy megleld eme rejtekhelyet, az alapkellékek, hogy teljes puccba vágd magad, elmenj bulizni és egy kicsit kótyagosabban lásd a világot, mint amúgy. Néhány óra arcon pörgés és pár koktél után aktivizálódik ez a kozmikus erő, ráadásul hol másutt, mint a lány wc-ben?

Történ egyszer (vagy öhm… sokszor), hogy egy pezsgő szombat estén hatalmas csapatásra adtuk a fejünket a barátnőimmel. Folyt a sör, a bor, a pálinka, és mi úgy táncoltunk, mintha nem lenne holnap, szóval fantasztikus egy éjjel volt (szerintem), és remekül éreztük magunkat (gondolom). Arra, hogy kikkel voltam és hol, sajna már nem emlékszem (sokat vadultam a tini éveimben, bevallom őszintén) (az ominózus buli tavaly volt – a szerk.), de egy tündéri jelenet örökre bevésődött az agyamba. 😀

A mosdók nagy részébe csak úgy férek be a kerekesszékemmel, ha nem zárom be magam után az ajtót. A kerekeim kilógnak, úgyhogy igyekszem mindig olyan gyorsan pisilni, amilyen gyorsan csak tudok, nehogy rám rontson egy újabb csaj klán. Sajnos én sem tudom fénysebességgel végezni a dolgom így szinte borítékolható a jelenet, miszerint hirtelen kicsapódik az ajtó, én a „trónon csücsülve” farkasszemet nézzek a cirka 10 főből álló lánycsapattal, ők pedig a meglepetéstől lesokkolódva, kissé tétován megkérdezik, hogy segíthetnek –e valamiben. Nem baj, az ilyen pillanatok az igazán megfizethetetlenek, „minden másra ott a Mastercard”! 😉

Aznap este is épp tetten értek a vihorászva bevonuló (betántorgó) Little Mix/Spice Girls (generáció szerint aláhúzandó) tagok, én pedig kiszemelve a legszimpatikusabb leányzót megkértem, hogy ha már itt van, takarjon ki egy pár percre, hogy nyugodtan végezhessem a dolgom. Miközben háttal „őrködik”, elkezdünk beszélgetni. Elmeséli, hogy a barátja megcsalta és az élete romokban hever. 19 éves, előtte megannyi lehetőség, mégis úgy érzi, hogy hiába minden, itt és most, ma este, két Pina Colada, a Despacito és a Gangnam Style között fog belefulladni a szerelmi bánatba.

Én – miközben az utolsó milliméternyi wc papírt próbálom kihalászni a tartóból– nyugtatgatom, és elmondom neki, hogy ez a fájdalom csak egy átmeneti érzés, hamarosan el fog múlni. Ő ezek után megfordul, majd kisírt szemekkel rám néz (épp húznám fel a bugyim, ember!), és hatalmas elánnal kijelenti, hogy bizony minden pasi egy szemét és dögöljön meg az összes! Én szolidaritásképp bőszen bólogatok (most épp egy apokalipszist él át, szóval úgysem tudnám meggyőzni az ellenkezőjéről, meg amúgy is igaza van 😀 😀 😀 ), miközben minden erőmmel küzdök, hogy nehogy lefejeljem a buksimhoz igen közel elhelyezkedő fém wc-papír tartót. Az egyensúlyérzékem egy totyogó babáéval vetekszik, de a hölgyike ebből mit sem vesz észre, csak mondja és mondja tovább, én pedig ülök türelmesen a wc-n, nettó 15 percig.

Ő a végére megnyugszik, rám mosolyog, és könnyes szemekkel megköszöni a tanácsaimat. Szerintem ennyi hülyeséget már rég hordtam össze, de bevallom, nem volt elég időm a „Trónoló Lelkisegélyszolgálat” OKJ-s képzés megfelelő abszolválására. Többet nem láttuk egymást, de ma már tudom: egy találkozás a wc-ben olykor bizony életeket menthet meg… 😉

#titkokwcje #trónolólelkek #mindenpasiszemét #kiléskliséhátán#klotyóbarinők