Lassacskán úgy érzem, hogy egy vízválasztóhoz érkeztem, ugyanis döntenem kell, hogy merre tovább…

Mivel nagyon szeretlek titeket bevonni az életembe, ezért ebben az esetben is szívesen meghallgatnám a véleményeteket, tanácsaitokat.

Ugyanis másfél hónap és megyek haza! Úgyhogy már kattognak a kerekeim, hogy mi is legyen utána. Három opció van a fejemben.

  • Otthon maradok és kialakítom a saját életem

A nyarat mindenképpen otthon fogom tölteni. Nagyon hiányzik a családom, a barátaim és egyre gyakrabban van honvágyam is. Hihetetlenül imádom a hazámat, hiányoznak a magyar slágerek, az ízek, a Duna, a Margitsziget, a Nagykörút, a magyar szó, a pesti nyüzsgés, a pálinka, az Arany Ászok, a lángos, a kürtöskalács. 😀 Hiányzik minden otthonról, még a tömött 4-6-os is. 😀 És alig várom azokat a bársonyos nyári estéket a rakparton… 😊 De hogy maradjak is ott hosszútávon? Hát nem tudom, hiszen még nem láttam eleget a nagyvilágból! Bár mennyi, s pontosan mi az elég? Ha maradnék mindenképp Pesten keresnék albérletet, ahol hosszú távon horgonyoznék le.

  • Máshová utazom

A „Nénje” jóvoltából felmerült opcióként Görögország, ugyanis nagyon sok rokona él ott. Elmondása szerint a családja valóban olyan hangos, pezsgő és meleg fogadtatású, mint a Bazi nagy görög lagzi című filmben és egy átlagos ebédkor is minimum 20 főből áll csak a „szűk családi kör”. 😀 A szigeteik pedig tényleg olyan lélegzetelállítóak, akárcsak a Mamma mia-ban. Ki tudna ennek ellenállni? Ha mennék, akkor valószínűleg az anyukájánál és a fiánál tudnék lakni, akik Athéntól nem messze élnek egy tengerparti kisvárosban. Persze számba kell vennem az ottani körülményeket is, ugyanis Görögország messze nem olyan akadálymentes, mint Spanyolország. Dilemma, dilemma…

  • Visszajövök Alicantéba

Akárhányszor felmerül, hogy nem jövök vissza, a barátok csalódott arccal adják tudtomra, hogy nem tetszik nekik ez az alternatíva, és bevallom őszintén: az én szívem is nagyon húz ide, pedig még el sem mentem. Úgy érzem, hogy megtaláltam itt a helyem: vannak, akik visszavárnak. Illetve talán sok kiaknázatlan lehetőség várna még itt rám: a spanyol tanulás további kihívásai, új kalandok, új élmények, amiket mára lenne kikkel megosztanom. Fájó szívvel hagynám itt Blue-t, a drága kis „Bubucikát”, Yannát, azaz a „Nénjét”, az új, nemzetközi baráti társaságomat, a drága magyar barátaimat és az orosz lakótársamat is. Meg persze nagy biztonságot ad az is, hogy már úgymond „belaktam” a várost, tudom mi hol van, melyik busz merre jár, milyen az időjárás. Egy idegen országban ismét mindent előröl kéne kezdenem.

Kérdés, hogy mi lenne jó nekem és mi lenne jó nektek, akik követitek az életemet? Ugyanis én mindig figyelembe veszem a közösséget is, amit már hosszú évek óta és kemény munkával építgetek, akárcsak egy szép várat: kőről köre. Figyelem, hogy melyik vlogot nézitek többen, melyik sztorit szeretitek, mi köt le titeket igazán. Fontos, hogy bármelyik utat is választom, mindig legyen ihletem, kreativitásom és elegendő időm a további alkotómunkára. Ugyanis nem titkolt célom, hogy egy nap egy gyönyörű, magas és ékes tornyokkal díszített vár épüljön belőle, belőlünk!

Jelenleg csak abban nem vagyok biztos, hogy melyik zászlót tűzném ki a tetejére? 😉

Ti mit tennétek a helyemben? 🇭🇺 🇬🇷 🇪🇦