Húúúú, de nagyon adós vagyok nektek srácok! Az az igazság, hogy egy kis ide-oda csapongás van részemről, ugyanis vannak a vlogok, amiket igyekszem heti 2x prezentálni, illetve a kis szösszenetek Facebookon, amiket úgy látom, hogy nagyon kedveltek.
És a 3. variáció lenne a blogbejegyzés ezen az oldalon. Még nem körvonalazódott bennem, hogy ide mit írjak, mit osszak meg, hiszen sok minden elhangzik a fentebb említett felületeken.

Úgyhogy egy pici összegzés fog ide kerülni. Nem stresszelem túl a dolgot: laza lesz, közvetlen (mint egy igazi napló) és havi 1 bejegyzés szerintem untig elég. 😀 Csak, hogy néha azoknak is kedvezzek, akik inkább olvasni szeretnek és nem videót nézni. 🙂

Szóval most vasárnap lesz 1 hónapja, hogy itt vagyok. Hihetetlen. Kevésnek és soknak is tűnik egyszerre. Ahhoz még kevés, hogy perfektül beszéljem a nyelvet. Ahhoz már sok, hogy ne akarjak hazamenni. 😀 Ahhoz pedig pontosan elegendő, hogy nagyon jól érezzem magam itt.

Túl vagyok az első mélyponton és a kisebb kudarcélményeken, amiket mostanság már egyre inkább sikerélmények követnek. Nagy és nehéz lépés volt az ideköltözés, az utolsó pillanatban majdnem vissza is táncoltam, de most már nagyon örülök, hogy rávettem magam. Kialakultak a kis szokásaim, megvan a bevált pékség, bolt, kávézó, ismerem az útvonalakat és egyre ritkábban tévedek el. Kezdem egyre bátrabban használni a nyelvet is.

Nagyon jól kijövünk a nénjével, neki köszönhetően valóban otthonosan érezem magam itt. Amikor főz, abból az ételből mindig jut nekem is. Ha mos, az én ruháim sem maradnak ki, a takarítást pedig megosszuk egymás közt. Néha én etetem meg a cicát, ha ő későn ér haza, néha pedig ő vásárol be, ha én vagyok elfoglalt. Nagyon harmonikusan, békében élünk együtt, nem zavarjuk egymást, mégis sokat beszélgetünk. Esténként a nappaliban ücsörgünk, elmeséljük egymásnak, hogy milyen volt a napunk, pizzát rendelünk, majd ő gitározik, én pedig hallgatom. Nem hiszem, hogy ennél jobb szállásadót találhattam volna, és ezért végtelenül hálás vagyok.

De milyen is egy napom itt?

Nos, nincs két egyforma. Amikor dolgozom, általában 10 óra körül kelek, akkor jön be az első hívás. Szerencsére már álmomból felkelve is tudok foglalást intézni, így általában telefonálás közben ér a reggel. 😀 Utána kiengedem a cicát a nappaliból és ejtőzünk az ágyban egy 10 percet. Ő a mellkasomra fekszik, dorombol, én simogatom. Ez egy tökéletes indítása a napnak, feltöltődöm tőle.

Utána megiszom a kávémat a napsütötte teraszon, hallgatok egy kis zenét. Ezután következik az ágyazás, szellőztetés, felöltözés, fogmosás. Utána zumba, azt még evés előtt szoktam megejteni, majd miután jól kifárasztottam magam, kényelmesen megreggelizek. Általában Nutellás kenyeret…(magyarán rögtön utántöltöm, amit lemozogtam a zumbával 😀 )

Ezt követően kezdődhet a munka: cikket, blogbejegyzést, vagy Facebook bejegyzést írok, videót vágok, e-mailekre válaszolok, stb. Közben persze csörög a telefon, azt felveszem. Ebédidő környékén szusszanok. Mivel még mindig nincs meg a rezsóm (napok kérdése), ezért vagy a nénje kajáját eszem 😀 , vagy valami egyszerű ételt készítek, amihez annyira nem kell belelátni az edénybe. 😀 Vagy rendelek. Mivel minden nagyon drága itt, ezért a pizza és a hamburger váltják egymást, ami nem túl egészséges ugyan, de tudom, hogy csak átmeneti. Néhanapján átmegyek Gabiékhoz, akik nagyon cukik, mindig megvendégelnek, magyar finomságokat főznek. 🙂

Délután megnézek egy filmet (kaja utáni pihenés gyanánt), majd tanulok egy kicsit, dolgozom tovább és várom, hogy leteljen a munkaidő, hogy végre kimozdulhassak. Pontban 5-kor már veszem a kabátom és megyek be a városba, vagy a közeli parkba sétálni. Ilyenkor intézem a bevásárlást is. Néha megnézem a naplementét a kikötőben, vagy ha van pénzem beülök valahová vacsorázni. Szerdán és pénteken nem mozdulok ki, mert 5-től spanyol órám van.

Ezeket a napokat fűszerezik még a találkozók: esténként összefutok az új barátokkal, beülünk egy bárba, beszélgetünk. Csütörtök esténként énekelek egy jazz klubban, azt is nagyon élvezem. A vasárnap és hétfő pedig szabadnap: ilyenkor irány a világ! Átváltok “turista-üzemmódba” és felfedezem Alicantét és a környező városokat, térségeket. Jövőhéten például Valenciába utazom egy hatalmas fiesztára. 🙂 Már alig várom!

Néha fáradt vagyok és csak pihizek egész nap: vagy itthon, vagy a tengerparton.

Szeretem, hogy nincs egy feszített tempójú rendszer az életemben és szabad lehetek úgy, hogy mégis biztonságban érezm magam. Nem gondoltam volna, hogy ezt pont majd egy külföldi országban fogom megtapasztalni.

De így van! Imádok itt lenni. Egyik nap sem ugyanaz, mégis stabil minden, és sosem unatkozom. Eleinte nehezen viseltem a munka miatti bezártságot, de mostanra már sikerült magam lefoglalni, produktívan eltölteni ezt az időt is.

S hogy még mit tartogat ez a város számomra és milyen kalandokban lesz részem? Izgalommal várom, hogy kiderüljön, mert Alicante bizony tele van meglepetésekkel! 😉