Amikor elkezdtem a blogot, még sejtésem sem volt arról, hogy mennyi váratlan kaland vár majd rám. Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy megannyi utazással és új emberek barátságával is gazdagodik majd az életem.
utazás
“Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.”
Sajnos mi, magyarok “imádunk” panaszkodni, egyszerűen a génjeinkbe van kódolva. Akkor is sírva vigadunk, amikor akár vigadva is vigadhatnánk. 😀
Félek a boldogságtól?
Megszámolni sem tudom, hányan kérdezték tőlem kint és itthon is, hogy miért jöttem haza. Egy értelmes felelelet sem tudtam rá adni, és a mai napig keresem a választ. Ha annyira jó volt kint, ha minden klappolt, akkor egész egyszerűen miért nem maradtam ott?
Egy fejezet vége…
Elérkezett az utolsó nap, amikor a kedvenc kávézómból írom a cikkeimet. Ma érkezik anyukám és egy hétig még kiélvezhetjük együtt Alicante szépségeit, viszont az utóbbi napokban tudatosan készültem rá, hogy búcsút vegyek a várostól.
Hogyan tovább?
Lassacskán úgy érzem, hogy egy vízválasztóhoz érkeztem, ugyanis döntenem kell, hogy merre tovább… Ugyanis másfél hónap és megyek haza! Úgyhogy már kattognak a kerekeim, hogy mi is legyen utána. Három opció van a fejemben.