travel.beauty.music.life
travel.beauty.music.life
Megszámolni sem tudom, hányan kérdezték tőlem kint és itthon is, hogy miért jöttem haza. Egy értelmes felelelet sem tudtam rá adni, és a mai napig keresem a választ. Ha annyira jó volt kint, ha minden klappolt, akkor egész egyszerűen miért nem maradtam ott?
Elérkezett az utolsó nap, amikor a kedvenc kávézómból írom a cikkeimet. Ma érkezik anyukám és egy hétig még kiélvezhetjük együtt Alicante szépségeit, viszont az utóbbi napokban tudatosan készültem rá, hogy búcsút vegyek a várostól.
Lassacskán úgy érzem, hogy egy vízválasztóhoz érkeztem, ugyanis döntenem kell, hogy merre tovább… Ugyanis másfél hónap és megyek haza! Úgyhogy már kattognak a kerekeim, hogy mi is legyen utána. Három opció van a fejemben.
Szóval most vasárnap lesz 1 hónapja, hogy itt vagyok. Hihetetlen. Kevésnek és soknak is tűnik egyszerre. Ahhoz még kevés, hogy perfektül beszéljem a nyelvet. Ahhoz már sok, hogy ne akarjak hazamenni. 😀 Ahhoz pedig pontosan elegendő, hogy nagyon jól érezzem magam itt.
Szóval ott hagytuk abba a sztorit, hogy José végül megtalált. Vicces volt (mondjuk én annyira nem röhögtem…), mert eleve 30 percet késett, így rám jött a para, hogy úristen, senki nem jön értem, én meg itt ülök egyedül, a 30 kg-os csomagjaimmal. 😀
