Sajnos mi, magyarok “imádunk” panaszkodni, egyszerűen a génjeinkbe van kódolva. Akkor is sírva vigadunk, amikor akár vigadva is vigadhatnánk. 😀
Spanyolország
Félek a boldogságtól?
Megszámolni sem tudom, hányan kérdezték tőlem kint és itthon is, hogy miért jöttem haza. Egy értelmes felelelet sem tudtam rá adni, és a mai napig keresem a választ. Ha annyira jó volt kint, ha minden klappolt, akkor egész egyszerűen miért nem maradtam ott?
Egy fejezet vége…
Elérkezett az utolsó nap, amikor a kedvenc kávézómból írom a cikkeimet. Ma érkezik anyukám és egy hétig még kiélvezhetjük együtt Alicante szépségeit, viszont az utóbbi napokban tudatosan készültem rá, hogy búcsút vegyek a várostól.
Hogyan tovább?
Lassacskán úgy érzem, hogy egy vízválasztóhoz érkeztem, ugyanis döntenem kell, hogy merre tovább… Ugyanis másfél hónap és megyek haza! Úgyhogy már kattognak a kerekeim, hogy mi is legyen utána. Három opció van a fejemben.
1 hónapja itt – Egy napom
Szóval most vasárnap lesz 1 hónapja, hogy itt vagyok. Hihetetlen. Kevésnek és soknak is tűnik egyszerre. Ahhoz még kevés, hogy perfektül beszéljem a nyelvet. Ahhoz már sok, hogy ne akarjak hazamenni. 😀 Ahhoz pedig pontosan elegendő, hogy nagyon jól érezzem magam itt.