A WMN oldalán bukkantam rá a Proust-kérdéssorra, amely arra szolgál, hogy a lelkünk mélyére ássunk. Úgy gondoltam, hogy egy új év kezdetén ez pont aktuális, ezért örömmel vágok bele ebbe a kis önismereti játékba!
élet
Ha az életedben egy napra visszamehetnél, melyik lenne az?
Azt mondják ne vágyakozzunk a múlt után, de ne aggódjunk túlzottan a jövő miatt sem. Éljünk a pillanatnak, a mostnak. Azért nem olyan egyszerű ez. Volt olyan esemény az életedben, amit szíved szerint újra és újra átélnél, ha tehetnéd? Nekem rengeteg.
Számodra milyen egy tökéletes nap?
Néha én magam is meglepődöm, hogy mennyire kevés elég a boldogsághoz. Pedig ha mélyen magunkba nézünk, egy picit mindannyian telhetetlenek vagyunk: erőteljesebb ingerekre, több impulzusra vágyunk. Szép az élet, de szebb lenne abban az új ruciban, amit kinéztünk magunknak a minap, vagy: teljes ez a nap, de még teljesebb lehetne, ha végre megkapnánk azt, amire már régóta vágyunk. Mindig hiányzik valami, mindig kell az a plusz.
Tényleg rajtunk múlik a boldogság?
A minap egy tengerillatú, napsütéses délelőttön nekivágtam a spanyol városkának, ahol most élek. Örültem, hogy nincs munkanap, ellátogattam hát az alicantei tengerpartra. Őszintén meglepett az itteni mentalitás.
Életem Alicantéban – Az első napok
Szóval ott hagytuk abba a sztorit, hogy José végül megtalált. Vicces volt (mondjuk én annyira nem röhögtem…), mert eleve 30 percet késett, így rám jött a para, hogy úristen, senki nem jön értem, én meg itt ülök egyedül, a 30 kg-os csomagjaimmal. 😀