utazás.zene.lélek.élet
utazás.zene.lélek.élet
Azt mondják ne vágyakozzunk a múlt után, de ne aggódjunk túlzottan a jövő miatt sem. Éljünk a pillanatnak, a mostnak. Azért nem olyan egyszerű ez. Volt olyan esemény az életedben, amit szíved szerint újra és újra átélnél, ha tehetnéd? Nekem rengeteg.
Néha én magam is meglepődöm, hogy mennyire kevés elég a boldogsághoz. Pedig ha mélyen magunkba nézünk, egy picit mindannyian telhetetlenek vagyunk: erőteljesebb ingerekre, több impulzusra vágyunk. Szép az élet, de szebb lenne abban az új ruciban, amit kinéztünk magunknak a minap, vagy: teljes ez a nap, de még teljesebb lehetne, ha végre megkapnánk azt, amire már régóta vágyunk. Mindig hiányzik valami, mindig kell az a plusz.
A minap egy tengerillatú, napsütéses délelőttön nekivágtam a spanyol városkának, ahol most élek. Örültem, hogy nincs munkanap, ellátogattam hát az alicantei tengerpartra. Őszintén meglepett az itteni mentalitás.
Szóval ott hagytuk abba a sztorit, hogy José végül megtalált. Vicces volt (mondjuk én annyira nem röhögtem…), mert eleve 30 percet késett, így rám jött a para, hogy úristen, senki nem jön értem, én meg itt ülök egyedül, a 30 kg-os csomagjaimmal. 😀