Ki gondolta volna, hogy ilyen lehetőségek rejlenek a TikTok-ban? Én is azok közé a lázadók közé tartoztam akik nem igazán tudták értelmezni az alkalmazás valódi lényegét, sőt, egyenesen cikinek tartották. Majd beütött a karantén és vele együtt a hónapokig tartó „unalom-szindróma”, ami ugyanakkor új ajtókat és megannyi lehetőséget nyitott meg előttem. Így szippantott be engem is a „TikTok-Univerzum”, amiben rájöttem: olyan igazi értékeket láthatok itt, amelyeknek eddig a létezéséről sem tudtam. Ilyen többek között Kozma Rita munkássága.

Rita egy privát üzenetben elmondta nekem, hogy szereti a videóimat és nagy örömmel látna a közeljövőben tartandó modell casting-ján. Ezt követően természetesen mélyebben beleástam magam a tevékenységébe és egyszerűen lenyűgözött az üzenet amit képvisel. Több mint egy évtizede dolgozik stílustanácsadóként és a „plus-size” valamint a „body pozitivity”, azaz a pozitív testkép és az önelfogadás lelkes hírnöke. Biztosan észrevettétek már, hogy az élet ezen területe nekem is szívügyem, így nem is volt kérdés, hogy boldogan vágok bele ebbe a kalandba. Tudtam ugyanakkor, hogy a fehérneműs fotózás része rendesen karcolni fogja majd a komfortzónámat…

Egy napsütéses, meleg, őszi vasárnapon találkozunk a Prestige Hotelben. A szálloda halljába beérve elámulok az impozáns miliőn, egyből tudom, hogy egy remekül megszervezett, exkluzív fotózásra érkeztem. Amíg várakozom, szemügyre veszem a többi modellt: mind egytől egyig gyönyörűek, így kissé megilletődve el is gondolkodom, hogy vajon tényleg van-e helyem köztük, de a szívélyes fogadtatás azonnal elhessegeti minden kételyemet. Úgy állok hozzá, hogy csak abban az esetben “vetkőzöm” majd, hogyha úgy érzem „áramlik bennem a csí”, azaz semmi olyat nem erőltetek magamra, amit nem tudnék szívből megtenni. Mégis a fotózás első pillanatától kezdve érzem, hogy itt ma komplexusoknak helye nincs: azért jöttünk össze, hogy büszkén vállaljuk, szeressük és megmutassuk a testünket olyannak amilyen.

A hangulat kedves és családias, olyan érzésem támad mintha már évek óta ismernénk egymást. Készülnek fotók hétköznapi viseletben, néhányszor kattog a gép egy csinosabb szettnél is, majd előkerülhet a csábító melltartó. Fontos számomra, hogy ugyanolyan magabiztosan mosolyogjak a kamera előtt lezseren öltözve is, mint amikor még az „ápol és eltakar” elvét követve nyakig be voltam öltözve, hiszen az önbizalom az, ami igazán sugárzik. A fotózkodás végén kicsit beszélgetünk még Ritával és a lányokkal, nekem pedig mosolyog a lelkem, hogy megismerhettem ezeket a kívülről-belülről gyönyörű hölgyeket. Ha már így összesodort minket az élet (vagyis a TikTok :D) Ritával készítünk is egy mókás videót a felületre, amiben az előítéleteknek egy jó nagy taslit adva a Barbie Girl zenéjére visszük az igét: egyáltalán nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy ízig-vérig nők lehessünk.

Elgondolkodom: lassan 10 éve már, hogy egy szépségverseny döntösei között lehettem. Bár életem egyik legmeghatározóbb és legszebb élménye volt, tisztán emlékszem, hogy felszegett fejtartás helyett lesütött szemmel bámultam a színpad padlóját… Sajnálom, hogy 24 évesen a jóval kevesebb ránc és ősz hajszál ellenére is rút kiskacsának éreztem magam, de hiszem, hogy tényleg mindennek megvan a maga ideje. Az enyém mostanra jött el: ma már tudom, hogy pont így vagyok jó ahogy vagyok és (Rita szavaival élve) mind ISTENNŐK vagyunk!

Fotók: Szeles-Tiszolczi Lilla