#Mindennapjaim

A “menstruációs szegénység” kifejezés a díjat nyert Ciklus című rövidfilm kapcsán jutott el hozzám először. Konkrétan arcul csapott a mondanivalója, mert arról ugyan már hallottam, hogy a nagymamámék idejében még vattával vészelték át a nehéz napokat, de hogy a mai napig vannak hazánkban is olyan területek, ahol ez a méltatlan helyzet fennáll… Ebbe bele sem gondoltam soha! Te igen?

A csaj-összetartás ereje leginkább a női mosdókban rejlik. Olyasmi ez, mint a Titkok Kamrája: nyilvánvaló, hogy oda is a klotyón át vezet az út. Ahhoz pedig, hogy megleld eme rejtekhelyet, az alapkellékek, hogy teljes puccba vágd magad, elmenj bulizni és egy kicsit kótyagosabban lásd a világot, mint amúgy. Néhány óra arcon pörgés és pár koktél után aktivizálódik ez a kozmikus erő, ráadásul hol másutt, mint a lány wc-ben?

A téma, ami mostanában nagyon foglalkoztat, az a felénk, kerekesszékesek felé irányuló pozitív diszkrimináció, pontosabban az „egekig magasztalás”. Életem során már nagyon sokszor találkoztam olyan kijelentésekkel irányomba, amelyek szerint én sokkal jobb, okosabb, érzékenyebb, erősebb, vagy kitartóbb vagyok, mint egy járóképes fiatal. Nyilván ez a hozzáállás még mindig 150%-al jobb, mintha sárral dobálnának az utcán :D, mégis úgy érzem, hogy ilyenkor is elszalad a ló, és a másik véglet is némi magyarázatra szorul. Véleményem szerint az …

Hú, de hatásvadász vagyok… 😀 Az ünnepek közeledtével megleptem magam egy új telefonnal. Tudom, tudom, más a szeretteinek vesz ajándékot, én meg magamnak? Micsoda egy egoista nőszemély vagyok! :DNos, egyrészt másoknak is vettem ajit (of course), másrészt pedig fontosnak tartom, hogy néha magunkra is szánjunk időt és pénzt, ne pedig csak másoknak próbáljunk meg megfelelni, elvégre önmagunkkal élünk le (garantáltan!) egy egész életet. 🙂 Harmadrészt pedig már a halálán volt az előző telefonom aksija, és minden napomat az mérgezte meg, …