travel.beauty.music.life
travel.beauty.music.life
Néha én magam is meglepődöm, hogy mennyire kevés elég a boldogsághoz. Pedig ha mélyen magunkba nézünk, egy picit mindannyian telhetetlenek vagyunk: erőteljesebb ingerekre, több impulzusra vágyunk. Szép az élet, de szebb lenne abban az új ruciban, amit kinéztünk magunknak a minap, vagy: teljes ez a nap, de még teljesebb lehetne, ha végre megkapnánk azt, amire már régóta vágyunk. Mindig hiányzik valami, mindig kell az a plusz.
Immáron 6. alkalommal látogattam el a Sziget Fesztiválra, de most volt alkalmam először nem dolgozóként, hanem vendégként részt venni rajta. Az előtte való 5 évben az akkor Ability Parknak, ma már XS-nek hívott részlegen dolgoztam, mint animátor, de idén először léphettem át úgy a Sziget kapuját, mint vlogger.
Megszámolni sem tudom, hányan kérdezték tőlem kint és itthon is, hogy miért jöttem haza. Egy értelmes felelelet sem tudtam rá adni, és a mai napig keresem a választ. Ha annyira jó volt kint, ha minden klappolt, akkor egész egyszerűen miért nem maradtam ott?
Szóval most vasárnap lesz 1 hónapja, hogy itt vagyok. Hihetetlen. Kevésnek és soknak is tűnik egyszerre. Ahhoz még kevés, hogy perfektül beszéljem a nyelvet. Ahhoz már sok, hogy ne akarjak hazamenni. 😀 Ahhoz pedig pontosan elegendő, hogy nagyon jól érezzem magam itt.
A minap egy tengerillatú, napsütéses délelőttön nekivágtam a spanyol városkának, ahol most élek. Örültem, hogy nincs munkanap, ellátogattam hát az alicantei tengerpartra. Őszintén meglepett az itteni mentalitás.
