travel.beauty.music.life
travel.beauty.music.life
Szóval most vasárnap lesz 1 hónapja, hogy itt vagyok. Hihetetlen. Kevésnek és soknak is tűnik egyszerre. Ahhoz még kevés, hogy perfektül beszéljem a nyelvet. Ahhoz már sok, hogy ne akarjak hazamenni. 😀 Ahhoz pedig pontosan elegendő, hogy nagyon jól érezzem magam itt.
A minap egy tengerillatú, napsütéses délelőttön nekivágtam a spanyol városkának, ahol most élek. Örültem, hogy nincs munkanap, ellátogattam hát az alicantei tengerpartra. Őszintén meglepett az itteni mentalitás.
Még mindig az első napon járunk, én pedig mindenestül belevetettem magam az alicantei életbe! Ebből a videóból kiderül, hogy merrefelé lakom, mennyire akadálymentes a közlekedés, valamint, hogy milyen volt egyedül megvacsorázni egyedül, egy idegen országban. 😉
A “menstruációs szegénység” kifejezés a díjat nyert Ciklus című rövidfilm kapcsán jutott el hozzám először. Konkrétan arcul csapott a mondanivalója, mert arról ugyan már hallottam, hogy a nagymamámék idejében még vattával vészelték át a nehéz napokat, de hogy a mai napig vannak hazánkban is olyan területek, ahol ez a méltatlan helyzet fennáll… Ebbe bele sem gondoltam soha! Te igen?
A csaj-összetartás ereje leginkább a női mosdókban rejlik. Olyasmi ez, mint a Titkok Kamrája: nyilvánvaló, hogy oda is a klotyón át vezet az út. Ahhoz pedig, hogy megleld eme rejtekhelyet, az alapkellékek, hogy teljes puccba vágd magad, elmenj bulizni és egy kicsit kótyagosabban lásd a világot, mint amúgy. Néhány óra arcon pörgés és pár koktél után aktivizálódik ez a kozmikus erő, ráadásul hol másutt, mint a lány wc-ben?
