Szóval most vasárnap lesz 1 hónapja, hogy itt vagyok. Hihetetlen. Kevésnek és soknak is tűnik egyszerre. Ahhoz még kevés, hogy perfektül beszéljem a nyelvet. Ahhoz már sok, hogy ne akarjak hazamenni. 😀 Ahhoz pedig pontosan elegendő, hogy nagyon jól érezzem magam itt.
Tényleg rajtunk múlik a boldogság?
A minap egy tengerillatú, napsütéses délelőttön nekivágtam a spanyol városkának, ahol most élek. Örültem, hogy nincs munkanap, ellátogattam hát az alicantei tengerpartra. Őszintén meglepett az itteni mentalitás.
¡Marichuy lettem! :D
Még mindig az első napon járunk, én pedig mindenestül belevetettem magam az alicantei életbe! Ebből a videóból kiderül, hogy merrefelé lakom, mennyire akadálymentes a közlekedés, valamint, hogy milyen volt egyedül megvacsorázni egyedül, egy idegen országban. 😉
Életem Alicantéban – Az első napok
Szóval ott hagytuk abba a sztorit, hogy José végül megtalált. Vicces volt (mondjuk én annyira nem röhögtem…), mert eleve 30 percet késett, így rám jött a para, hogy úristen, senki nem jön értem, én meg itt ülök egyedül, a 30 kg-os csomagjaimmal. 😀
Alicante – 1. nap – Vajon José eljött értem végül?
Megérkezett az első vlog Spanyolországból! Az utazás napja hihetetlen izgalmakkal telt. Hajnali kelés, első repülés egyedül, le- és felszállás…
